Ez az ideológia a nemzetet, mint közösséget helyezi a középpontba. Azt vallja, hogy a nemzeti kultúra, a közös nyelv és a történelem összeköti az embereket, és ez az összetartozás a legfőbb politikai, gazdasági és társadalmi szervezőerő. Fő célja a nemzeti függetlenség megteremtése és a nemzeti érdekek védelme. A 19. században rendkívül fontos szerepet játszott az egységes nemzetállamok létrejöttében, és a mai napig meghatározó ereje a világpolitikának.

Ennek az ideológiának a központi eleme az egyén szabadsága, joga és a jogállamiság. Azt hirdeti, hogy az államnak minimális szerepet kell betöltenie a gazdaságban és a társadalom életében, és az egyéni kezdeményezéseknek, valamint a szabad piacnak kell érvényesülnie. Támogatja a szólásszabadságot, a vallásszabadságot, és a demokratikus politikai rendszereket. Fontos eleme a magántulajdon védelme és a hatalommegosztás elve.

Ez a politikai és gazdasági ideológia a társadalmi egyenlőséget és igazságosságot tűzte zászlajára. Kritikával illeti a kapitalizmust, a magántulajdont és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ennek a rendszernek a hívei úgy vélik, hogy a termelési eszközöknek a közösség vagy az állam tulajdonában kell lenniük, nem pedig magánszemélyeknél. Célja, hogy egy igazságosabb társadalmat hozzon létre, ahol nincsenek osztályok, és mindenki a képességei szerint dolgozik

Ezt a korai gondolatvilágot a valóságban soha meg nem valósult, idealizált társadalmi modellek jellemezték. Gondolkodói, mint Robert Owen vagy Charles Fourier, olyan közösségeket képzeltek el, ahol az emberek harmóniában élnek, és a vagyon, valamint a munka megosztása önkéntes alapon történik. Elképzeléseik nem támaszkodtak a forradalomra, és békés úton, a józan ész erejével szerették volna megvalósítani elképzeléseiket, szemben a később megjelenő radikálisabb irányzatokkal.

Ez a rendszer a társadalmi egyenlőség és az osztályok nélküli társadalom végső stádiumát jelenti, ahová a proletárdiktatúra és a szocialista forradalom vezet. A marxista elmélet szerint ebben a fázisban az állam elsorvad, a magántulajdon teljesen megszűnik, és mindenki a képességeihez mérten járul hozzá a közösséghez, és szükségletei szerint kapja meg a javakat. Ezt a célt egy olyan forradalommal akarták elérni, amely megdönti a kapitalista rendszert.

Ennek az ideológiának a legfontosabb elve, hogy a hagyományokra, a fennálló értékekre és az intézményekre kell építeni. Óvatos a változtatásokkal szemben, és lassan, megfontoltan szeretne haladni. Fő célja a stabilitás és a rend fenntartása a társadalomban, mert úgy véli, hogy a gyors, radikális változások megzavarhatják a természetes fejlődést és a közösségi rendet. A család, a vallás és a nemzeti intézmények alapvető fontosságúak a számára.

Ez a filozófia azt vallja, hogy a munkásosztálynak és a kizsákmányoltaknak összefogva kell küzdeniük a közös célokért, a nemzeti határokon túllépve. Azt hirdeti, hogy az egész világ munkásai egyetlen nagy közösséget alkotnak, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez tartoznak. A cél a globális munkásforradalom és a nemzeteken átívelő szolidaritás megteremtése a tőkések és a kapitalizmus ellen.

Ez egy tudományos igényű, átfogó társadalomelmélet és világnézet, amely a 19. században jött létre. Fő gondolata, hogy a történelmet az osztályharcok mozgatják, és a tőkés társadalomban a burzsoázia (tulajdonosok) és a proletariátus (munkások) közötti ellentét elkerülhetetlenül forradalomhoz vezet. Azt vallja, hogy a kapitalizmust meg kell dönteni, és a proletariátusnak kell átvennie a hatalmat egy átmeneti időszakra, mielőtt a végső, osztályok nélküli társadalom létrejönne.