A világosi fegyverletételt követően Ferenc József császár azonnal bevezette a centralizált abszolutizmust.

A Bach-rendszerben Magyarország megőrizte területi egységét, de elvesztette a megyei autonómiát.

Az 1853-as Úrbéri Pátens értelmében a magyar nemesség kötvényekben kapott kárpótlást a jobbágyfelszabadításért.

Kossuth Lajos a passzív ellenállás vezéralakja volt, aki megtagadta az együttműködést Béccsel.

A passzív ellenállásban részt vevők abban bíztak, hogy a Habsburg Birodalom egy háborús vereség után kénytelen lesz megegyezni az 1848-as törvények alapján.

Az 1859-es solferinói csatában elszenvedett győzelem vezette el Ferenc Józsefet a Bach-rendszer felszámolásához.

Az 1861-es országgyűlésen a Határozati Pártot a radikálisabb Teleki László vezette.

Az 1861 és 1865 közötti provizórium (átmeneti abszolutizmus) azért kezdődött, mert Deák Ferenc Húsvéti Cikkben jelzett készsége túl sok volt az uralkodónak.

Az 1867-es Kiegyezés létrehozta az Osztrák-Magyar Monarchiát, amely a dualizmus (kétközpontúság) elvén alapult.

Az 1867-es Kiegyezés értelmében az oktatásügy, a hadügy és a külügy is közös ügy maradt a két állam között.

A Kiegyezés után Magyarország nem rendelkezhetett saját Honvédséggel, mert a hadügy közös volt.

Kossuth Lajos a Cassandra-levélben árulásnak nevezte a Kiegyezést, mivel feladták a teljes függetlenséget.